Fajtaleírás

 

Az Alpesi tacskókopó (németül: Alpenländische Dachsbracke)

FCI Standard Nr. 254/18. 

Kis termetű kuyafajta, feltehetően Ausztriában tenyésztették ki, elsősorban nyomkövetésre. A többi kopóhoz hasonlóan kiváló szaglóérzékkel rendelkezik, szívós, erős csontozatú kutyafajta, amelyet eredetileg szarvas, vaddisznó, nyúl és rókavadászatra használtak. Már az ókorban használtak olyan ebeket, amelyek megjelenésükben hasonlítanak a mostani tacskókopóhoz. A mai fajta a 18. század során alakult ki, hivatalosan 1896-ban ismerték el. Habsburg Rudolf már 1881 és 1885-ben hivatásos vadászaival tacskókopókat hozatott törökországi vadászataihoz. Az osztrák kynológiai csúcsszerv 1975-ben ismerte el harmadik véreb fajtaként, ekkor kapta az alpesi tacskókopó elnevezést, az FCI pedig Ausztriát fogadta el származási országnak és 1991-ben a vérebek csoportjába osztotta be.

FCI Besorolás

Fajtacsoport 6. a vérebek és rokon fajták, 2-es szekció: munkavizsgára kötelezett

Leírás

Kis termetű, hosszú testű, apró lábú, a tacskóra hasonlító kutya. Feje elhegyesedő. Szeme világos vagy sötét gesztenyebarna, élénk kifejezésű, füle lelóg. Törzse hosszú és izmos. Mellső végtagjai kissé görbék, vastag csontozatúak, hátulsó lábai izmosak, valamivel hosszabbak, mint a mellsők. Rövid és a nyak, valamint a farok kivételével sima szőrű.

Szőrzete a testen rövid, a nyak és a faroktájon hosszú, sűrű, kemény. Színe fekete, világosbarna rajzolattal, vörösesbarna vagy aranyvörös, mellkasán fehér folt megengedett.

Marmagassága 30-35 cm, testsúlya 15 – 18 kg lehet. Várható élettartama 10-14 év. A nőstény egyszerre 4-6 kölyköt fial.

Tulajdonságai

Meglehetősen ellentmondó “egyéniség”. Munka közben konok és kötekedő, családi körben szeretetre méltó és melegszívű. Félelmet nem ismerő, de barátságos és intelligens személyisége van. A gyerekekkel és a háziállatokkal szemben barátságos, de időnként előtörhet belőle a vadászösztön.

Alkalmazása

Nyúl-, róka-, őz- és vaddisznóvadászatra kitenyésztett fajta, vadkacsavadászatra is használják. Házban, ház körül ritkán tartják.

Kitenyésztése

A tacskókopó kitenyésztésére valamikor a 19. század közepén került sor, nagytestű kutyákat kereszteztek kopókkal. Egykor a német nemesség kedvenc kutyája volt, elsősorban kiváló szaglóérzéke miatt. Az 1880-as években Rudolf koronaherceg alpesi tacskókopók társaságában ment vadászexpedíciókra Egyiptomba és Törökországba.

A fajtát 1896-ban ismerték el hivatalosan, a Fédération Cynologique Internationale az alpesi tacskókopót a VI. csoport (Kopók és rokon fajták) 2. szekciójába (Vérebek) sorolta be a Bajor hegyi véreb (Bayrischer Gebirgsschweisshund) és a Hannoveri véreb (Hannover’scher Schweisshund) társaságában.