Magyar Tacskókopó Klub - Alapítva: 2013. CzechEnglishGermanHungarianSlovak
Fórum témaköreink:
Facebook oldalunk
A legkisebb véreb

A legkisebb véreb

Aki meghallja a véreb szót magyar vadászati körökben, automatikusan a hannoverire gondol. Ennek a kiváló tulajdonságokkal rendelkező véreb fajtának az érdemei elvitathatatlanok, főleg ha egy jól bevezetett és munkafeladatokkal kellően ellátott és folyamatosan tréningben tartott kutyáról van szó. Itthon kevésbé ismert fajta az alpesi tacskókopó, és sokan nem tudják, hogy ő is véreb.

A tacskókopó bevezetése: A hannoveri vérebvezetők többször leírták már, hogy hogyan kell felépíteni és bevezetni erre a munkára a kutyát, ezért én nem kívánok a részletekbe belemenni. A tacskókopó egy igen intelligens és tanulékony fajta, amely ösztönösen alacsonyan tartott orral keres, nagy csapázó kedvel és kitartóan. Ezt a tulajdonságát igyekszünk kihasználni bevezetése során, amely már egész kölyök korától elkezdődhet. 3-4 hónapos kortól a később leggyakrabban keresni kívánt vadfaj szagához szoktatjuk, játékosan, pl. egy szarvas lábbal játszunk vele. Mindig csak annyit, hogy meg ne unja, majd elvesszük tőle a játékát. A következő nap újra elővesszük, és játszunk vele. A lényeg, hogy mindig az unalom jelei előtt vegyük el tőle a lábat, amelyet aztán röviden elhúzva az udvaron megkerestetünk. A távolságot növelve a játékát kereső kiskutya pár hét alatt akár pár száz méteres vonszalékot is ki tud dolgozni. Ennél többet egy fiatal kutyától azonban ne várjunk el, hiszen még nem tud hosszan koncentrálni egy feladatra. A fejlődés minden egyednél más, azonban fél éves korára nyugodtan kerestethetünk vele 2-300 méteres, egy-két órás vonszalékot, amelyet egy éves koráig fokozatosan növelünk a 1,5-2 kilométerre és 3-4 órásra. Ekkor a vonszalékot csapacipőre kell váltani, amely már nem folytonos szagnyomot hagy. A vér szerepét én nem tartom olyan fontosnak, bár kétségtelen, hogy használni kell a gyakorlás során. A csapa fektetésekor minél több energiát kell fordítani az életszerűségre, így a törések és vadjárta helyek felkeresésére, az eltelt időre és a különböző növényzetre.  A csapáztatás mellett természetesen az egyéb feladatok begyakorlása sem maradhat el, mint a behívhatóság, vezethetőség és elfektetés. Egy éves korára már elvárjuk a kutyától, hogy rövidebb, pár száz méteres természetes csapákat is kidolgozzon, ekkor azonban még lehetőleg ne kerüljön hajszás helyzetbe. A tacskókopók többsége kiváló hajszás, és elvárás náluk, hogy a meleg nyomot éles-magas hangon követve, kitartóan üldözzék a sebzett vadat. Erőltetni azonban nem lehet, meg kell várni, hogy a növendék felfogja és megérti a különbséget a két munkafázis között. A vezetéken egy precíz, nyugodt és kiegyensúlyozott munkát várunk el, míg a hajszában egy temperamentumos és lendületes, emellett kitartó vadűzést, amely magában hordozza a gazdától való elszakadást, egyedül dolgozást. Amelyik kutya visszajön a hajszából – leszámítva a különleges eseteket – nem szabad megszidni, mivel még valószínűleg nem érett be erre a feladatra. Legjobb, ha a bevezetése során ez is fokozatosan történik, kezdetben rövidebb hajszákkal, amelyek egyre hosszabbak mind időben, mind pedig térben.

A tacskókopó vérebmunkája:

A már bevezetett és rutinnal rendelkező tacskókopó érdemben nem marad el egyetlen egyéb véreb mellett sem. Kerestem már vele sikeresen a Magyarországon előforduló öt nagyvadfajból mindet. Mindegyik fajt másként keresi és hajszázza. Általánosságban elmondható a munkájáról, hogy mindegy hogy milyen öreg a csapa (3 vagy 48 órás), milyen a növényzet, a vadsűrűség vagy a vadfaj, a tacskókopó kiválóan tartja és pontos, nyugodt munkával dolgozza ki a sebzett nyomát. A sebágyból felkelő vadnál elengedett tacskókopó a meleg nyomot szinte kivétel nélkül magas hanggal követi, és a „mik-mik”-re hasonlító hangot kilométerekről követni lehet. Indulási sebessége rendkívül nagy, mozgása robbanékony, futása kitartó, ezért a menekülő sebzett szarvast is utoléri. Az állítóhang megegyezik a többi vérebével, mély, öblös és messzire hallatszik. Hajszában általában hamar szembefordul a sebzett vad a kistestű tacskókopónak, attól kevésbé tart, mint nagyobb testű rokonaitól. Állítása során ritkán fog bele a vadba, azt pár méteres távolságból ugatja körbe, ami vaddisznó keresésekor kimondottan előnyös. A fedett szederindás terepen is könnyen mozog, mivel a disznók által használt váltókon könnyedén elfér. Hóban a tacskónál hosszabb lábai végett könnyen mozog, kisebb súlya miatt a többi vérebnél kevésbé süllyed bele a magas hóba. A vizet kimondottan szereti, így ha keresés során egy csatornát kell átúszni, vagy egy patakban kell követni a vadcsapát, az sem jelent gondot. Mivel tömött, vastag szőrzete van, a tüskés-tövises bozótba is gondolkodás nélkül belemegy, nem kényeskedik. Jól viseli a nyugodt, szezonon kívüli periódusokat is, nem jelent gondot az egy-két hónapos kihagyás sem, munkája ugyanolyan pontos és kiegyensúlyozott marad a következő utánkeresésnél.

Mindez természetesen csak a jól bevezetett tacskókopóra igaz. Nem szabad elfelejteni, hogy az utánkeresést a kutya végzi, de mindig közösen a vezetőjével. Csak a szakmailag jól képzett vezető tud kiváló eredményeket elérni az utánkeresésben, ezért nem a kutyában kell keresni először a hibát. Ezt a fajtát vérebmunkára tenyésztették ki, mi kutyavezetők, ezeket a tulajdonságokat a legjobb tudásunk szerint kell felszínre hozzuk. Sok türelem, tanulás és gyakorlás szükséges ehhez, de ez megtérül, mert rengeteg vad felkutatásában lehet segítségünkre ez a legkisebb véreb.

 

A cikk szerzőpárosa hivatásos vadászként hosszú évek óta használja ezt a fajtát nemcsak véreb és hajtóebként, de a mindennapi vadászatban társként is. Próbálják felkarolni e fajta ügyét és a tacskókopót vezető vadászkutyásokat összefogni, azokkal kapcsolatot tartani. Ezért kérjük,a fajta iránt érkelődők vagy már ilyen kutyával rendelkezők jelentkezését az alábbi email címen, a tacskokopo@gmail tehetik meg. További informáciokat www.tacskokopo.hu honlapon illetve a https://www.facebook.com/groups/741021042651148/?fref=ts facebook oldalunkon találnak az érdeklődők.

 

Vadászüdvözlettel,

Pölöskei Balázs és Ozvári Zoltán



Szólj hozzá te is:

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned .